AMIGOSON INNEN ÉS TÚL
Amíg az ember egyetemista, viszonylag szabadabb keretek között mozog, hiszen magának osztja be a naptárát és saját belátására van bízva, hogy mégis mivel tölti el a szabadidejét. Némelyek talán csak az online világban kapcsolódnak ki, de vannak, akik tanulmányaik alatt szívesen támogatnak egy nemes célt idejükkel és képességeikkel egyaránt, egy remek csapat tagjaként. Nos, ilyenek az Amigók is, akik az Amigos a gyerekekért Alapítvány önkénteseiként látogatnak el a kórházakban lévő beteg gyerekekhez, hogy játszanak velük, és közösen tanuljanak is egy idegen nyelven.
Semmi nem tart örökké….Vagy mégis?
Semmi nem tart örökké, egyszer minden huszonéves életében eljön az a pont, amikor fejére kerül a diploma sapka és elkezdődik számára a nagybetűs élet. Belekerülnek a munka világába és az ottani körforgásba, így sokszor nincs már annyi idejük a hobbijukra, és az önkénteskedésre is kevesebb időt tudnak fordítani. Az Amigóknál sincs ez másként: az önkéntesek tanulmányaik végéhez közeledve, vagy az államvizsgán túl könnyes szemmel és fájó szívvel, de elbúcsúznak Amigo társaiktól és a kórházi bevetésektől.
Persze mondani sem kell, hogy aki egyszer Amigóvá lett, az örökre Amigo marad. Alumni Amigóinkat, Lucát, Stefit, Lizát, Annát és Mátét kérdeztük, hogy mi hiányzik nekik a leginkább az Amigo-életből?
“A kórházi bevetések egyértelműen, sajnos munka mellett már nem olyan rugalmas az ember.” (Luca)
“A bevetések… elmondhatatlanul…” (Stefi)
“A társasági élet rettentően, azonos korosztályra értendő.” (Liza)
“…természetesen minden, de talán legjobban a társaság és a stimuláló környezet.” (Anna)
“…erre a kérdésre a társaságot mondanám.” (Máté)
Legkedvesebb emlékek
A legtöbb Alumni Amigo a közösséget és a barátokat hiányolja leginkább, és persze a kórházi bevetéseket, hiszen azok mindig nagyon jó hangulatban teltek, még akkor is ha voltak kihívások olykor-olykor. Sok-sok pillanat közül vajon melyik lehet a legszebb élménye az Alumniknak?
“Minden bevetés utáni pillanat nagyon szép emlékként marad meg nekem, az összes gyermekmosoly és az Amigo közösség élménye. A legjobb barátnőimet is itt ismertem meg.”(Luca)
“…a legszebb élményem nekem ahhoz kapcsolódik, amikor én is teljesen elfelejtettem azt, hogy hol vagyok. Az egész bevetés alatt szinte csak nevetés volt…” (Máté)
“Elnyerni egy gyerkőc bizalmát a kórházban, aki mindig tudatja velünk, hogy alig várja a következő foglalkozást. Szülők megkönnyebbült öröme, és a rengeteg barát, akiket a féléveim során szereztem.” (Stefi)
Miben fejlődtem?
A kórházi látogatások, közösségi és szakmai események során is sok új képességre tehetünk szert Amigóként, és rengeteg tapasztalattal gazdagodunk az élet több területén. Alumni Amigóink szerint is több személyiségjegyükben fejlődtek az Amigo-lét által: miben tudtak pontosan fejlődni az önkéntesek?
“Empátiában szerintem rengeteget adott a személyiségemhez az Amigos, mind a bevetések során szembejövő gyerekek, szülők, mind pedig az Amigók sokszínűsége miatt.” (Máté)
“„Bátrabb” vagyok betegségekkel, betegekkel kapcsolatban. Régen nem tudtam mit kezdeni a helyzetekkel.” (Liza)
Mit adott az Amigos?
Az Amigók nagy része megtapasztalja, hogy változásokat hozott az életébe az Alapítvány és az önkénteskedés. Az Alumni Amigók is kiemeltek pár ilyen tapasztalatot, nem várt fordulatot, amit az Amigosban éltek meg, amit az Amigos adott nekik.
“…annak a megtapasztalása, hogy milyen is az, amikor mindenki ugyan azért „dolgozik”, hogy a gyerekek jobban érezzék magukat, összekovácsolta a társaságot és ez a tapasztalás nagyon pozitív élményként marad meg nekem.” (Luca)
“… sokkal érettebben gondolkodom, teljesen más dolgokat tartok fontosnak, egy szóval máshogy látom a világot, mint előtte.” (Máté)
“Rengeteg fontos ismerőst, barátot és új gondolatot hozott nekem az Amigos. Ezek közül a kettő legfontosabb nekem az volt talán, hogy megtanultam jobban értékelni azt ami nekem magától értetődő: legyenek azok emberi kapcsolatok, az egészség egyes aspektusai vagy maga az idő és hogy azt mire fordítom. Emellett pedig kicsit jobban megtanultam, hogy ha valamit megígérek, akkor azt megtartom, ott leszek.” (Anna)
Legyen szó a felelősségtudatról, csapatmunkáról, közösségről, a saját erő felfedezéséről, személyiségfejlődésről vagy akár gondolkodásmódbeli változásról: az Amigo-lét mindenkiben nyomot hagy.
Önkénteskedés a jövőben
Arról is megkérdeztük az egykori aktív Amigókat, hogy a jövőben lenne-e kedvük még önkénteskedni valamilyen más szervezetnél, vállalni fognak-e még hasonló elköteleződést és önzetlen segítségnyújtást?
“IGEN, mindenképpen. Most sajnos nem, de szeretnék ebben az évben megint elkezdeni valamit munka mellett is.” (Luca)
“Valószínűleg igen, lesz rá még alkalom, de sajnos most nincs rá lehetőség.” (Máté)
“ …A szívem mindig az Amigosé, de nem kizárt, hogy a későbbiekben még fogok önkénteskedni.” (Stefi)
Útravaló Nektek, Amigók
Jelenleg aktív és a következő félévek Amigóinak pedig bátorító üzeneteket és tanácsokat is küldtek az Alumni Amigók.
Kedves újgenerációs Amigo, életed első bevetése előtt (és később is) érdemes ezeket átfutnod!
“Légy önmagad, játssz egy jót, nem kell izgulni, hogy valamit talán nem csinálnál jól!”(Stefi)
“Ne akarj mindenáron tökéletes Amigo lenni. Nyilván törekedj arra, hogy minél jobb legyél, de szerintem nagyon fontos, hogy ugyanaz az őszinte ember menjen be a kórházba is, aki kint éli a mindennapjait. Szóval csak légy önmagad.” (Máté)
“Légy önmagad miközben követed az Amigos elveket, amik nagyon jó útmutatóul szolgálnak (…) Élvezd, hogy újra gyerek lehetsz!” (Anna)
“Ne félj, mert mindenki nagyon cuki és nagyon jófej, és a gyerekek bármi is van, örülni fognak, hogy jött egy Amigo.” (Luca)
Ha meghoztuk a kedved, bátran jelentkezz hozzánk önkéntesnek! Alig várjuk, hogy megismerjünk! Épp most zajlik az öt Amigo városunkban a felvételi időszak, szóval csekkold a részleteket a határidőkről és teendőkről itt: https://amigos.hu/felveteli/
Patai Rita, Tulipánt Flóra és Bakter Veronika
2023. 02. 23.
