Alumni Amigók
Alumni Amigónak nevezzük azokat a lelkes önkénteseket, akik befejezték már az egyetemi tanulmányaikat, más élethelyzetbe kerültek és ezért döntenek úgy, hogy aktív státuszukat alumnira módosítják. A közösségből nem kerülnek ki természetesen, az Alumni Klub részeként egymáshoz és a szervezethez is tudnak kapcsolódni.

Sólyom Nóra – Budapest
Pszichológusnak, illetve gyógytornásznak készülök, így számomra csodálatos élmény volt, amikor az Amigoson keresztül bekerülhettem a kórházi körforgásba. Imádtam, ahogy a gyerekek megnyíltak nekünk, és felvidultak a közös játéktól, miközben csak úgy ragadtak rájuk az angol-német-spanyol szavak. Az alapítványnál töltött időre mindig boldogan fogok visszaemlékezni.

Szalontai Petra – Budapest
Szalontai Petra vagyok, nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgató az Andrássy Németnyelvű Egyetemen. A nyelvek és a gyermekmosolyok szeretete vezetett anno az Amigoshoz, ahol jópár éven keresztül voltam lelkes önkéntes. A mai napig szívesen gondolok vissza a kórházakban játszott végeérhetetlen Dobble és Uno partykra vagy éppen a szakmai táborok hajnali beszélgetéseire. Nagyon hálás vagyok, amiért ennyi csodálatos embert ismerhettem meg és a legszuperebb az egészben, hogy aki egyszer Amigo, az örökre Amigo.

Slezák Izabella – Budapest
A szürke hétköznapok, egyetem, diplomadolgozat, államvizsga, munka, sok rossz és stresszes nap között is volt egy dolog, amikor nincsenek elvárások és nem kellett megfelelni. Rengeteget kaptam és tanulhattam a gyerekektől. Alumni Amigóként pedig büszkén gondolok a sok bevetésre, Amigo társaimra és szerencsés vagyok, hogy mindennek a részese lehettem aktív Amigóként.

Pálinkás Márton – Budapest
Pöttöm koromban irreál, hogy mennyire negédes életem volt.
Lehetőleg szerettem volna továbbadni ebből az érzésből más gyerekeknek is.
Itt kínálkozott az Amigos, mint lehetőség.
Sejtelmem sem volt, mennyire felemelő lesz látni a gyerekek boldogságát.
Zene volt füleimnek minden tündérke és kispajtás felcsengő kacaja.
Kórházi látogatásaim után mindig én magam is tele voltam élettel, jókedvvel.
A nap végén alig vártam a következő alkalmat.

Forgács Ádám – Budapest
Forgács Ádám vagyok, az alapító Amigók egyike. Jelenleg befektetési bankár, de örökké Amigo. Az Amigos annyi mindent adott az elmúlt években, hogy számba venni is nehéz. Barátokat, szeretetet, érdekes, megoldandó problémákat, tágabb közösséget, erőt, látásmódot. Hogy mi a legjobb? Az, hogy miközben ezt írom, nem az jut eszembe, hogy én mit adtam, annak ellenére, hogy kéthetente jártam a kórházba úgy, mint mindenki más. Pont ez a kulcs, az önkénteskedés sem egy pusztán egyoldalú dolog. Sokkal többet kap az ember, mint amit ad.

Környei Viktória – Budapest
A nonprofit világa azóta is közel áll a szívemhez, hiszen egyik legjobb barátnőmmel egy alapítványt vezetünk a mindennapokban. Mellette nemrég egy kis tanácsadó ügynökségnél is elkezdtem dolgozni, ahol az értékteremtés szintén közel áll hozzám, hiszen nagy cégeknek, projekteknek igyekszünk a működésében igyekszünk tanácsod adni! Amigo létem 3 évig tartott, 2017-től 2020-ig, ami egy rendkívül meghatározó időszaka volt az életemnek. A 3 év Amigo létem alatt a gyerekektől sokkal többet kaptam, mint én gondoltam és ez a pozitivitás és életerő egy életen át kísérni fog engem. Nagyon fontos, számomra példaértékű embereket ismertem meg az Amigoson keresztül, új érzéseket tapasztaltam meg általa. És, ami még nagy szó, hogy tudom, hogy van több 100 barátom, akin ha meglátom a zöld pulcsit mosolyogva rohanhatok oda hozzá, hiszen mi összetartozunk.

Dobolyi Matyi – Budapest
Jogászként tengetem a napjaimat jelenleg, remélhetőleg ügyvéd lesz belőlem, ha nagy leszek. Az Amigo-lét túlzás nélkül a legkedvesebb egyetemi emlékem, állatira szerettem a foglalkozásokat, a néha nagyszájú, vagány gyerkőcöket, a folyamatos kihívás élményét. A közösség is nagyon közel áll a szívemhez, így sem a “legyen minden gyerek mellett egy Amigo” gondolata, sem a fantasztikus társaság miatt nem szakadnék el az Amigos a Gyerekekérttől alumniként, kispapaként, aggastyánként, soha. Így amilyen módon és eszközökkel lehetőségem van és lesz, támogatni szeretném és fogom ezt a csodacsapatot. 😊

Fényszárosi Éva – Szeged
Éva vagyok, büszke Alumni Amigo!
Jelenleg pszichológusként dolgozom, és a mesterképzésem ideje alatt voltam aktív Amigo, méghozzá a szegedi csapat alapító tagjaként. Egy csodálatos világba csöppentem az alapítvány által, remek embereket ismertem meg, és elképesztően szuper kihívás volt számomra megalapozni az első vidéki csapat működését.
Amigonak lenni leírhatatlan életérzés volt; barátokkal barátként ott lenni a kórházakban fekvő apróságoknak, akik gyakran életük legnagyobb harcait vívták a gyerekrajzokkal díszített fehér falak között. Azok a mosolyra húzódó ajkak és felcsillanó a szemek, amiket zölpulcsisként a kórtermekbe lépve kaptam, felejthetetlen emlékekké formálódtak bennem.

Riczkó Zsófi – Budapest
Gyógypedagógusként és preschool-teacherként tengetem mindennapjaimat, illetve néha vissza-vissza kacsintgatok az Alumni Amigo közösségbe is. Az Amigo-lét egy célja hogy másfél órára kiszakadjon az adott gyermek a mindennapok gondjaiból, és igazából ugyanez történik az Amigókkal is. Többek között ezért a másfél óra önfeledt időért imádtam bevetésre járni. Nagyon szeretném, hogy ezt minél több gyerek és egyetemista meg tudja tapasztalni.